A pikkelysömör ún. immunmediált, genetikai betegség, mely a bőrön és/vagy ízületeken nyilvánul meg. A lakosság kb. 3%-át érinti. A pikkelysömör akkor alakul ki, amikor az immunrendszer hibás jelzéseinek következtében a bőrsejtek (a keratinociták) túl gyorsan, a szokásos 28-30 napos ciklus helyett 3-4 naponként regenerálódnak. Ezek a fölösleges bőrsejtek a bőr felszínén vörös, pikkelyszerű, hámló és gyulladt kiütéseket hoznak létre (többnyire egy-egy jellegzetes területen - fejbőr, testhajlatok, könyök, térd, körmök - jelennek meg), amelyek viszkethetnek, vérezhetnek, és nagyon fájdalmasak lehetnek. Leggyakoribb típusa az ún. plakkos pszoriázis, amelyben „lézióknak” nevezett foltokban gyulladásba kerül a bőr, és ezüstös fehér pikkelyek fedik. A pikkelysömör korlátozódhat mindössze néhány lézióra, de közepesen nagy, vagy akár hatalmas kiterjedésű bőrfelületekre is kiterjedhet. A pszoriázis súlyossága emberről emberre változhat; a legtöbb embernél azonban enyhe.

Nem, a pikkelysömör nem fertőző. Nem lehet "elkapni”, sem "továbbadni”. Lehet, hogy a pikkelysömör léziói nem valami szépek, de nem fertőzőek, és nem számítanak nyílt sebnek. A pikkelysömörös ember nem jelent fenyegetést mások egészségére és biztonságára nézve.

Hogyan diagnosztizálják a pikkelysömört?

A pszoriázis diagnosztizálásához nem áll rendelkezésre speciális vérvizsgálat vagy diagnosztikai eszköz. Az orvos vagy egészségügyi szolgáltató rendszerint megvizsgálja az érintett bőrt, és megállapítja, hogy pikkelysömör okozza-e az elváltozást. Ritkább esetben az orvos mikroszkóppal vizsgál meg egy darab bőrt (biopszia).

Gyógymódja nincsen, de különféle kezelésekkel – ezek lehetnek helyi (borön alkalmazott) és szisztémás (a szervezet egészében ható) kezelések egyaránt – átmenetileg tünetmentessé teheto a szervezet. Az UVB-fényterápiával a bortünetek teljesen vagy részlegesen eltüntethetok, azonban újból megjelenhetnek változó intenzitással. Ezért fenntartó kezeléseket ajánlunk a tünetmentesíto kúra befejeztével, hogy a bortünetek ne újuljanak ki. Gyakran többféle kezelést is ki kell próbálni, mire kiderül, hogy adott betegnél melyik válik be.

Nem, a pikkelysömörnek számos formája létezik. A leggyakoribb a plakkos pszoriázis. A pikkelysömör lehet enyhe, középsúlyos, nagyon súlyos, de akár munkaképtelenné is tehet.

• Foltos (plakkos) pikkelysömör (az esetek 75-80%-a): Ezt a fajtát kiálló, megvastagodott vörös bőrterületek jellemzik, amelyeket ezüstfehér hámló réteg borít. Leggyakrabban a térden, a könyökön, a fejbőrön, a fülek mögött, a keresztcsonton, a köldökön, a farpofák között és a nemi szervek tájékán jelenik meg.
• Pöttyös (guttate) pikkelysömör (az esetek 15-20%-a): Apró, változó átmérőjű pontszerű pikkelyekből álló kiütések jellemzik, amelyek nagy része a törzsön és néha az arcon található.
• Pusztuláris, göbös pikkelysömör (az esetek 2%-a): Általában idősebb betegeknél fordul elő. Új betegségként, vagy a plakkos pikkelysömör kiújulásaként jelenik meg. Jellemzője az elsősorban a kézfejen és a talpon megvörösödött bőr, nedvedző léziók és intenzív pikkelyképződés.
• Eritrodermás pikkelysömör (az esetek 1-2%-a): Ezt a típust gyulladt kiütések jellemzik, amelyek a testfelület nagy részének, vagy akár az egész testfelületnek a vörösödésével járnak együtt, s fokozott hámlás jellemzi.
• Inverz pikkelysömör: Általában testhajlatokban, ráncokban (pl. a hónaljban, az ágyékban, súlyosan elhízott személyek bőrhajlataiban) fordul elő. A kiütések általában simák és vörösek, de nem hámlanak.
• A fejbőr pikkelysömöre (a pikkelysömöresetek 50 %-a): Ez plakk típusú pikkelysömör.

A pszoriázis leggyakrabban a hajas fejbőrön, a térden, a könyökön és a törzsön jelenik meg, de kialakulhat bárhol, beleértve a körmöket, a tenyeret, a talpat, a nemi szerveket és az arcot (de ez ritka). A léziók gyakran szimmetrikusan jelennek meg, ami azt jelenti, hogy a test jobb és baloldalán ugyanazon a helyen.

A pszoriázis leggyakrabban 15-35 éves korosztálynál jelentkezik, de bármely életkorban kialakulhat. A pikkelysömörben szenvedők mintegy 10-15%-ánál alakul ki 10 éves kor előtt. Olykor csecsemőknél is előfordul, de ez ritka.

Kiváltó ok lehet az érzelmi stressz, a bőr sérülése, bizonyos típusú fertőzések és bizonyos gyógyszerekre adott reakció. A stressz lehet a pikkelysömör első fellángolásának oka, de a már kialakult pikkelysömört is súlyosbíthatja. A pikkelysömör kiváltódhat a bőr sérült vagy traumatizálódott területein is. Ez az ún. Köbner-jelenség. Oltás, leégés és horzsolás/karmolás egyaránt kiválthatja a Köbner-reakciót. A Köbner-reakció kezelhető, ha kellő időben elkezdjük. Bizonyos gyógyszerektől, például maláriaellenes szerektől, a lítiumtól és bizonyos béta-blokkolóktól szintén fellángolhat a pikkelysömör. Egyéb kiváltó ok lehet az időjárás, az étrend és az allergiák. A kiváltó okok emberről emberre változnak, ezért ugyanaz az ok, ami az egyik embernél a pikkelysömör fellángolását okozza, semmilyen reakciót nem fog előidézni egy másiknál.

A pikkelysömörben szenvedők javarészben normális életet élhetnek. A betegség miatt néhány betegnél alacsony önbecsülés tapasztalható. A pikkelysömört a nyilvánosság gyakran félreértelmezi, s ez megnehezíti a társadalmi érintkezést. Mindezek érzelmi reakciókban nyilvánulhatnak meg, mint például szorongás, düh, szégyenkezés és depresszió. Attól függően, hogy látható helyen vannak-e a bőrtünetek, befolyásolhatja a pikkelysömörben szenvedő beteg által végezhető munka típusát.